Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

Itália nem több, mint földrajzi fogalom - hangoztatta 1848 elôtt Metternich. Itália a Római Birodalom bukása után közel másfélezer éven át a teljes politikai széttagoltság állapotában volt. Területén német, spanyol, francia hódítók osztoztak, virágzó városállamok születtek és tűntek el. A pápaság -Róma székhellyel- Itália középsô területein világi hatalommal bírt. A XVII-XVIII. században a Bourbon-Habsburg ellentétek akadályozták az egységesülést. Napóleon létrehozott ugyan egy nagyobb, a francia birodalomtól függô olasz államot, a bécsi kongresszus után azonban Itália ismét az osztrák császársághoz tartozó Lombard-Velencei Királyságra, az osztrák befolyás alatt álló közép-itáliai kis fejedelemségekre, a Pápai Államra és a Nápoly-Szicíliai Királyságra esett szét, amely utóbbiban a Bourbonok oldalága uralkodott. Alkotmánya csak a Szárd-Piemonti Királyságnak volt.

 

Rendkívül ellentmondásos volt a helyzet, mivel Itália széttagolt volt. Ez gazdasági eltéréseket is jelentett, a déli részek sokkal fejletlenebbek voltak, míg északon már kezdett kibontakozni az ipari forradalom. Egyetlen független állam létezett, a Szárd-Piemonti Királyság. Lombardia és Velence osztrák, Dél-Itália francia befolyás alatt állt.

Két irányzat jött létre: az egyik a népfelség elve szerint el akarta űzni a feudális dinasztiákat, és kikiáltani a köztársaságot (Giuseppe Mazzini, Garibaldi). Cavour (Piemont miniszterelnöke) azt az elvet vallotta, hogy külsô segítség kell, és az alkotmányosan uralkodó savoyai dinasztia vezetésével kell egyesíteni. Az olaszok nagy többsége végül is -a realitásokat elismerve- a dinasztikus megoldás mögött sorakozott föl.

Az egység felé vezető első lépést a krími háború jelentette. A Szárd-Piemonti Királyság angol-francia oldalon csapatokat küldött az orosz seregek ellen, s győzelmet arattak. Az ezt követő párizsi békében Cavour megnyerte a nagyhatalmak támogatását, s hamarosan tárgyalások kezdődtek az olasz egység kialakulásáról. 1858-ban létrejött a plombiersi egyezmény, melyben Franciaország vállalta, hogy segítséget nyújt az osztrákokkal szemben, Savoya és Nizza fejében. Piemont 40 ezres katonaságához III. Napóleon 200 ezer katonát ígért. 1859-ben megindult a háború, s győzelmet arattak az osztrákok felett (Solferino, Custozza). A francia seregek azonban váratlanul Villafrancánál fegyverszünetet kötöttek, s Ausztria kezén hagyták Velencét. A villafrancai béke után a közép-itáliai fejedelemségek csatlakoztak Olaszországhoz. Dél-Itália Garibaldi felkelésének segítségével csatlakozott az Olasz Királysághoz.


A Teljes történelem tételt, itt olvashatod el (vagy Regisztrálva mp3-ban is letötheted)!!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://erettsegitetelek.blog.hu/api/trackback/id/tr932186721

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.