A hagyományos drámaszerkezet felbomlása

A hagyományos drámaszerkezet a 19. század végén válságba került. A polgári társadalom viszonyainak kisszerűvé válása nem kedvezett a drámának,mely nagy emberi és társadalmi konfliktusok megjelenítésére hivatott. Korunk drámáiban igazi konfliktust már nemigen találunk. Korunk jellegzetes tragédiái hétköznapi tragédiák amelyek komikusak is. A mai ember együtt él konfliktusaival,és ebbe a helyzetbe nem bukik bele látványosan,tragikusan ( minit a tragédiában ), nem lesz diadalmasan urrá rajta ( mint a komédiában ).

A drámát eddig általában az jellemezte,hogy az emberek közötti jelen idejű cselekvés volt. A századvég drámáiban a műfajnak ez a sajátossága vált kérdésessé.Ibsen drámáiban például a múlt uralkodik,a jelen inkább csak alkalom a múlt felidézésére.Öntudatos cselekvés helyett inkább csak a múltban elkövetett tett következményei tárulnak elénk. Csehov drámáinak szereplői a tevékeny jelen helyett inkább a múltban és a vágyakozásban élnek. A külső történés mellékessé halványul,a dialógusokban pedig a banális fecsegés felszíne mögött a magányossá vált ember monológját,reflexióját halljuk. 

Intellektuális,epikus és lírai dráma

Századunk első felének drámaírói olyan dráma kialakításán fáradoztak amelyben lehetőség nyílik korunk konfliktusainak ellentmondásainak megragadására. Utat engedtek a filozófiai,epikus és lírai elemek behatolásának a drámába. Ez a hagyományos drámaszerkezet fellazulását és felbomlását eredményezte,alapvetően megváltoztatta a műfaj sajátosságait. Ezekben a drámákban a jellemek, a szituáció,a cselekmény menete nem konkrét élethelyzetet ábrázol és értelmez,hanem általános érvényekkel példáznak valamit.A változást az író a nézőben akarja elérni. A dráma valamit bizonyítani és megmagyarázni akar,elgondolkodtatni,ezért elsősorban intellektuális hatásra törekszik.

A valóság minél teljesebb megragadásának az igénye a drámaírót arra késztette,hogy műveiket nyitottá tegyék hétköznapi,apró,életszerű jelenetek, kisdrámák befogadására.Az epikus mozzanatok sora a kibontakozást lelassítja,a drámát a regényhez közelíti.Ilyet találhatunk pl. Gorkij Éjjeli menedékhelyében,vagy Brecht Kurázsi mama c. darabjában.

Az események jelen idejű kibontakozását gyakran az elbeszélés módszere váltja föl.Megjelenik az elbeszélő a narrátor aki a múltbeli történetet idézi föl és értelmezi az eseménysort.

A modern dráma epizálását legkövetkezetesebben Brecht valósította meg,színházát epikus színháznak nevezte,itt a néző a megjelenített eseményekből levonja a következtetést.

A dráma epizálódása szabadabb formákhoz vezetett így helyet kaphattak benne a lírai részek is.Ilyen lírai monológ Gorkij Éjjeli menedékhelyében Szatyin áriája. Brecht például önálló dalbetéttekkel szakította meg a cselekményt. Még az amerikai O`Neill műveit is kezdettől fogva erős sodrású költőiesség járja át.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.